45. Tour de Hongrie - stekizsolti

45. Tour de Hongrie (UCI 2.Pro)

2024.05.08-12.

Karcag – Hajdúszoboszló (166km) stage 1

Hosszas beszélgetés és tervezés után sikerült eldönteni, hogy a versenyen mi is lesz a csapat célja. Ez a karcagi rajt után megvalósulni látszott, hiszen a lassú rajt után a mezőny gyorsan elengedte a szökést. Mint utólag kiderült a “nap szökésébe” tőlünk Rózsa Balázs is bekerült másik három fővel, köztük a magyar válogatottból Filutás Viktorral. Nekünk a mezőnyben innentől kezdve csak a frissítésre kellett figyelnünk, hogy minél jobb állapotban érkezzünk meg a befutóra, hogy Karl Ádámot tudjuk segíteni a sprintben. Eközben a szökésben folyamatosan harcoltak a sprint hajrákért az időjóváírásokért, ez a fehér trikó megszerzése miatt volt fontos. A fehér trikót a legjobb magyar versenyző viselhette az összetett alapján.
Az első hajrán Balázs második lett, Viktor a harmadik, így ekkor pillanatnyilag a trikó meg volt Balázsnak, viszont volt még vissza 2 hajrá illetve a befutó. A második sprintet viszont Viktor nyerte Balázs előtt, így ugyan úgy álltak pontok terén és jóváírásokban is. Viszont a mezőny megfogta őket az utolsó sprint előtt, ott megpróbáltunk segíteni Balázsnak, de elfogyott az erejével és lássuk be másokat is érdekelt a sprint. Végül eljött az utolsó pár kilométer, ahol már Ádira kellett koncentrálnunk. A vonatunk nem tudott összeállni, illetve az utolsó 150-200 m-en óriási bukás volt, ami a befutási sorrendet is befolyásolta. Ádi végül 15. helyet szerezte meg és hála az égnek a bukásba nem került bele senki tőlünk. Balázs viszont felvehette a szakasz után az áhított fehér trikót, mivel jobb pozícióban gurult át a célvonalon, mint Viktor.
Még a befutó előtt nem sokkal viszont volt egy bukás, kb 7km-el a vége előtt, amiben viszont Orosz Gergő benne volt. Az álla sérült meg, amit célba érkezés után el kellett látni és kórházba szállították, ahol 14 varratot kapott…

Tokaj – Kazincbarcika (162km) stage 2

Az előző nap pozitív és negatív történései után mindenki nagyon optimistán állt a rajtvonal mögé. Orosz Geri egy hatalmas kötéssel az állán, szintén harcra készen ott volt velünk a rajtvonalnál.
A cél ismét szökésbe kerülés volt illetve a fehér trikót megtartani, amennyiben ez lehetséges. Az előző naphoz hasonlóan most is az első lósz után elengedték a szökést, amiben most én voltam benne másik 3 fővel. Szépen összedolgozva haladtunk, de persze mindenkit érdekelt az első hegyi hajrá, ami engem is természetesen nagyon csábított. De sajnos nem jött össze és csak második lettem. Utána ismét összedolgozva haladtunk tovább, amíg nem jött az első sprint, amit kicsit benéztem és nem sikerült pontott gyűjtenem. A második hajrán már második lettem és végül a harmadik hajrát nagy küzdelmek árán sikerült megnyernem.
Viszont a mezőny egyre közelebb és közelebb került hozzánk, de még vissza volt a szakaszon a második hegyi hajrá… Ami ismét piszkálta a fantáziám, ezért egyre többet vállaltam és ez vissza is rúgott a hegyen… Csak a 3. helyen értem fel és a lejtmenet végén utolért a mezőny minket. Onnan már csak annyi volt a feladatom, hogy beérjek és ne kapjak külön időt, mert a részhajrákon gyűjtöttem annyi időjóváírást, hogy itt most én vehettem fel a fehér trikót, ha sikerül átgurulnom a célvonalon.
A feladatot sikerült nagy nehezen teljesítenem, de nem volt álmaim befejezése. A csapat többi tagja próbálta ismét Ádit pozícióba hozni, de ismét csak top 20-at sikerült behúzni.

Kazincbarcika – Kékestető (183km) stage 3

Az előző két naphoz hasonlóan gyorsan elengedték a szökést, amibe ismét bekerült Balázs. De ezen a szakaszon már nagyon nehéz feladat lett volna megtartani a fehér trikót. A Kékesre Dina Mártonnal vagy Valent Márkkal a versenyre érkezett sorunkkal csak Byron Munton tudta volna felvenni a versenyt, viszont ő meg nem viselhete volna a legjobb magyarnak járó trikót…
Így már az is nagy öröm volt számunkra, hogy a szökésben megint ott tudott lenni a csapatból valaki. Az etapon miután kialakult a szökés nem történt semmi érdekes vagy különleges, beszélgetés… pihenés… evés-ivás váltakozott.
Az első mátraházai felmenetel során sem érződött még, hogy nagyobb tempót mennének az esélyesek sorai. Viszont mikor jött a végső felmenetel ott már komoly helyezkedés volt a poziciókért. Byront próbáltuk mi is jó pozícióba tartani, de “sok” volt a tempó számunkra. Byron viszont jól tartotta magát, de volt egy bukás Mátraházán pont előtte, ahol nem esett el, de meg kellett sajnos állnia nullára. Így az eleje elment és a Top 10-20-s eredmény elúszott.

Budapest – Etyek (165km) stage 4

Budapestről lassúrajttal indultunk el, de a nulladik kilométertől mindenki szökésbe akart kerülni illetve nem is akartak nagyobb csoportot elengedni az esélyesek csapatai.
Így az elején úgy voltunk még mi is, hogy meg kell próbálni a szökést, de gyorsan beláttuk, hogy ez nem fog menni. Az első 1 órára kb 51km/h átlag sebességünk lett, ami nagyon kellemetlen volt az előző 3 szakasszal a lábunkban. Olyan sokszor szakadt szét a mezőny darabokra, hogy pontosan arra se emlékszem mikor vagy hogy egyáltalán volt-e szökés a szakaszon.
Az viszont biztos, hogy mi a mezőnyben maradtunk és próbáltuk leküzdeni, túlélni a szakaszt. Illetve minél többet pihenni, regenerálódni, hogy a végén Ádit és Byront jó pozícióba tudjuk hozni hátha a befutónál elsül még a lábuk, de sajnos beszorultunk az utolsó jobbos kanyarban, így elengedték a srácok.

Siófok – Pécs (173km) stage 5

Eljött az utolsó nap is, ami szerintem a legnehezebb szakasza az egész versenynek. Sokak szerint ez volt a király etap… Nem is a pécsi körözés miatt, ahol a Bárány utat kellett megmászni 3x, hanem az hogy ismét senkit se engedjünk el az első órában… A szakasz nagy részét a mezőny egyes sorban tette meg, ami nem egy sétagalopp olykor.
De természetesen mivel ez volt az utolsó etap, ezért mindenki megpróbálta berúgni magát a szökésbe, ami ismét nem sikerült.
Sajnos idő előtt már jeleztem a csapat felé, hogy nekem vannak problémáim, így gyorsan el fognak veszíteni. És ez olyan gyorsan történt, hogy Magyarhertelend környékén már kocsisorra kerültem, nagy nehezen visszaértem Orfű környékén a mezőnybe, ahol kibekeltem még a meredek emelkedőt… Viszont onnantól kezdve olyan tempót mentek az emelkedőn, hogy az már sok volt és ismét kocsisoron találtam magam. De már a Pécsre vezető szerpentinen nem kockáztattam és a körözést a kocsik között kezdtem meg. A Bárány úton sok versenyzőt értem utol, de nem találtam meg a sorom. Volt amikor 3-n mentünk aztán a lejtőn ismét nem kockáztattam, így leszakadtam. Aztán utolértem egy versenyzőt, de vele se tudtam haladni. Így nagyrészt egyedül közlekedtem saját tempóban a körözés alatt.
Nem volt könnyű, de leküzdöttem a démonaimat és befejeztem a versenyt. Úgy ahogy a csapatból abszolválta Karl Ádám, Rózsa Balász, Byron Munton és Orosz Gergő is. Őt még az első szakaszon elszenvedett bukása után varrni is kellett az állán, de nagyon keményen végig rakta a versenyt és le a kalappal előtte. Egyedül Tim Bierkens adta fel az utolsó szakaszon a csapatból.

Egy nagyon nehéz versenyen vagyunk túl, ahol rengeteg tapasztalatot, tudást lehetet gyűjteni. A csapat szerintem elég jól szerepelt, vannak amiket elrontottunk, lehetet volna másképp is, de átbeszéltük és ez már csak jobb lehet legközelebb.

És ne feledkezzünk meg a STAFFRÓL sem, aki a háttérben mozgatták a szálakat és rengeteget tettek azért, hogy mi minden nap átmasszírozott lábakkal, tiszta és átnézett bringával, rengeteg töltött kulaccsal és megannyi biztató szóval vegyük az akadályokat. Köszönett Kiss Gergely, Köllő Zsuzsanna, Arany Gábor, Bogár Gábor, Ivanics Gergely és Szabó Tamás, nélkületek nem ment volna.

Folytatás:
Máj. 18. KSI Kupa (NAT)
Máj. 26. Magyarhertelend Nagydíj (NAT)
Máj. 30- Jún. 02. Tour of Malopolska (2.2)