A kellemetlen dupla nap után, egy 210 km-s távon 2100 méter szintet kellett meg tennünk. A szakasz elején sokan szerettek volna bekerülni a szökésbe, ezért elég nagy “lószparádé” volt.
Elszöktek 6-an a mezőnytől, de ez nem tetszet egy-két csapatnak, ezért tovább mentek a próbálkozások, amíg elszakadt a mezőnytől újabb 6 ember, akik között ott voltam én is.
Utolértük az előttünk haladókat és így 12-en haladtunk tovább, a mezőny megnyugodott és elengedték a szökést. Ez nagyjából az első sprint hajrá után lehetet, 25 km-él. Nem sokkal később azt vettük észre, hogy megáll a versenybíró autója és jelzi, hogy álljunk meg. Hirtelen nem értettük mi történhetett… Az UCI bíró közölte velünk, hogy technikai problémák vannak a rádióikkal és nem tudnak egymás között illetve a csapatokkal kommunikálni. Közben a mezőny is felért, azt mondták, hogy amíg ez nem oldódik meg nem indítanak miket újra. Úgy gondoltuk hogy, 5-10 percet várunk és mehetünk tovább, de ez nem így volt… 30 perc várakozás után még mindig nem történt semmi. Már abban bíztunk, hogy neutralizálják a szakaszt, de nem így lett. 55 perc után sikerült megoldaniuk a probléma és tovább engedtek minket. Éreztem, hogy ez “nagyon fog fájni”, mert csak még akkor kezdődtek az emelkedők illetve nem volt olyan nagy egyetértés köztünk sem. Mindig kihagyott valaki és ezzel megbomlasztotta az egyenletes haladást, összhangot.
Nagyon lassan teltek a kilométerek és nekem egyre rosszabbul esett, a második hegyi hajrá előtt leszakadtam és onnantól pár kilométert egyedül tettem meg, amíg utol nem ért a mezőny. Akkor szembesültem vele, hogy ez számomra nagyon nehéz lesz még, mert kb a táv felénél lehettünk még csak. Vissza volt a leghosszabb emelkedő ráadásul… Próbáltam regenerálódni, pihenni, hogy túléljem valahogy a szakaszt. Az utolsó emelkedőn szakadt szét a mezőny darabjaira és végül egy 30-40 fős bóllyal fejeztem be a szakaszt.
Sajnos Patrick korábban leszakadt és egy kisseb bóllyal tette meg a verseny jelentős részét, viszont olyan hátrányt szereztek, hogy idő limitet kaptak így másnap nem álhatott már rajthoz.

A harmadik szakasz mondhatni egy “gyógy” szakasz volt. Gyorsan elengedték a szökést és senkinek nem volt kedve kontrollálni a mezőnyből az elmenést. Végül olyan előnyre tettek szert a szökevények, amit nagyon nehéz volt ledolgozni és végül nem is sikerült. De persze ettől függetlenül arra törekedtünk, hogy Ádi a lehető legjobb helyezés érje el a befutónál.
Az utolsó 3-4 km-en megpróbáltam minél jobb pozícióba előre vinni, végül a mezőny sprinten a 6. helyen ért célba, ami abszolútban a 10. helyet jelentette számára.

A negyedik szakasz a lassú rajttal együtt 214 km volt. Ismételten a szakasz eleje a “lószparádéról” szólt és az se könnyítette meg a dolgunk, hogy elég nagy oldal és szembe szelünk volt. Próbálkozott tőlünk Balázs, Ádi és én is jó párszor, míg végül egy kisebb dombocskán lószoltam egyet, ahol utánam jött egy Mazowsze-s és egy kicsivel később felugrott ránk egy Santic – Wibatech-es. A mezőny megnyugodott és hagyott minket elmenni, innentől kezdve hárman szépen összedolgozva tettük meg a szakasz több mint felét, kb 120 km-t.
A legnagyobb előnyünk 5 perc 55 másodperc volt , 140 km környékén kezdett el rohamosan csökkeni az előnyünk. Próbáltunk minél tovább kitartani elöl és végül 170 km körül fogtak meg minket. Viszont a mezőny már több részre szakadt a szélezés miatt, nagyjából 30-an maradtak elől, ahol Ádi volt csak a csapatból. Később hátulról felértek a többiek is és így haladtunk a cél fellé. Az utolsó 10 km-n belül volt egy bukás, ahol le kellett lassítanom és ott el is engedtem a versenyt. Łódź központjában a kört már egyedül teljesítettem és magányosan fejeztem be a versenyt a mezőny végén.

Folytatás július 9-10-én a V4 cseh, majd a lengyel szakaszán.