Szekszárd – Szekszárd 153km 

A szervezők idén úgy döntöttek, hogy az 50. Gemenc Nagydíj nem lesz UCI kategóriás verseny, de még így is egy igen nívós mezőnyt tudtak a rajtvonalhoz állítani. A tavalyi évhez hasonlóan most is nagy forróságra számítottunk, hiszen már napok óta tombolt a kánikula. És ez a verseny napján sem volt másképp, sokaknak problémát is okozott ez a fülledt, párás meleg.  
Szekszárdról indulva, Harcot érintve érkeztünk meg a Medina – Szedres – Kölesd körre, ezt a körpályát  4x teljesítettük, majd ezek után Szekszárdra visszatérve a Béla téren volt a befutó. A csapatot Byron Munton, Dennis van der Horst, Patrick Dolleschal, Gönczy Gergő, Szarka Gergely és én alkottuk. Átbeszéltük a rajt előtt, hogy kinek mi lesz a szerepe a verseny alatt, amit egészen jól sikerült is véghez vinni. Szökést nem engedtünk úgy el, amibe ne lett volna tőlünk valaki. Megpróbálkoztunk az első sprinttel, de az nekem sok volt és inkább lemondtunk róla. Viszont Byron, egy sikeres szökésnek köszönhetően nyert 2 hegyi hajrát.
Körről körre kisebb és kisebb lett a mezőny, de egyre agresszívebb is. A sprinter csapatok nem akartak elengedni senkit és ezért eléggé kaotikus volt a szakasz utolsó 15-20 kilométere. 5km-el a vége előtt nagyon szépen össze tudtunk állni vonatba, viszont már nem voltak frissek a srácok és elég gyorsan elfogytak előlem. Így kénytelen voltam más csapat mögé beharcolni magam. 
Végül az utolsó jobbos kanyarban már csak egy csapat volt előttem, viszont besokallt az első emberük és neki csapódott a kordonnak, emiatt vissza kellett vennem nekem is. A lendületem megtört és a macskaköves emelkedőn nem tudtam már tovább gyorsulni, így végül 7. helyi értem célba. 
Dennis 10. helyen jött meg, a többiek pedig a mezőnnyel értek be. 
Gönczy Gergő lett a legjobb magyar trikót viselő versenyző, mert napközben tudott bónusz jóváírást szerezni.