Alisca Bau 49. Gemenc Nagydíj (UCI 2.2)
2023.07.14-16.
Prolog
Pár év elteltével ismét visszakerült a verseny programjába a hegyi egyenkénti időfutam. A Garay térről a Béla teret érintve a Munkácsy utcán keresztül a Kilátóig tartó 2 km-es táv volt, amiben helyenként 15%-os rész is található.
Személy szerint én nem örültem ennek a szakasznak, mert ez nem az én terepem. Viszont próbáltam pozitívan állni hozzá, és nagyon kellemesen csalódtam magamban, hiszen nem sejtettem, hogy közel fél perccel tudok majd jobb időt menni az eddigi időimhez képest. A szállásra visszatérve már mindenki a következő napra koncentrált és természetesen átbeszéltük, hogy kinek mi lesz a feladata az első szakaszon…
Szekszárd – Szekszárd 177km
A csapattal a szállástól bringával tekertünk be a rajthoz, de már menet közben éreztük, hogy nem lesz egyáltalán könnyű napunk a meleg miatt.
Meg volt a hivatalos csapat bemutató, átbeszéltünk még pár dolgot és már el is jött a rajt pillanata. Az éles rajtott követően elindultak a próbálkozások, de a mezőny nem engedt el senkit, mert elég korán volt az első spint hajrá. Itt időjóváírást is lehetet szerezni, ami fontos volt az összetett szempontjából. Az első közel 100km-t a mezőny együtt tette meg óriási tempót diktálva, ami a nagy forrósággal együtt nagyon kimerítő volt. Nagyon fontos volt a folyamatos frissítés, hiszen a rekkenő hőségben mindenki locsolta magát vízzel, de pár perc alatt meg is száradt az ember.
A Kölesd – Tengelici körözés 2. sprint hajrája után páran megpróbálták tovább menni, én is tettem a kereket, de nem jártam sikerrel. Viszont a következő losznál Rózsa Balázs belerúgta magát a szökésbe, a mezőny pedig megállt. Elég gyorsan, elég jelentős előnyre tettek szert és elkezdték kontroll alatt tartani őket ekkor már az esélyes csapatok. Balázs bezsebelt két 2. helyet hegyi hajrákon, így még akár a trikóért is mehetünk a következő napon… Végül meg fogtuk az elejét és elkezdődött a helyezkedés, tolakodás, emiatt sok kis bukás volt. Sajnos az egyikben Balázs is belekerült. Szerencsére nem ütötte meg magát nagyon és még visszaért a mezőnybe.
Az utolsó 5 km még kaotikusabb volt, mindenki legelöl akart tekerni. A csapattársam Munton Byron előre vitt, hogy tudjak segíteni majd a végén Karl Ádámnak a felvezetésben.
Ahogy közeledtünk a célhoz egyre nehezebb volt a jó pozíció felvétele, nem mertem körbe nézni, hogy hol is van Ádi. Amikor ráfordultunk a cél egyenese akkor vettem észre, hogy végül egymás mellett értünk be.
A befutó után nagyon rosszul lettem, fájt a fejem, hánytam tudtam, hogy valószínüleg napszúrást kaphattam. A szálláson pedig próbáltam odafigyelni a hidratálásra, hogy másnap ne legyen probléma.
Szekszárd – Szekszárd 145km
A “korai” rajt miatt egyáltalán nem tudtam kipihenni magam, nem volt étvágyam a reggelinél és éreztem, hogy az előző napi napszúrást nem heverte ki a szervezetem. És az sem segített, hogy az előző naphoz képest még melegebb lett a második szakaszra.
A rövid, lassú rajtot követően, elkezdünk összeállni a megbeszéltek szerint, hogy Balázs rá tudjon menni a hegyi hajrára a pontok miatt. Gönczy Gergő, Orosz Gergő és én is ezen dolgoztunk, de sajnos voltak ma erősebbek Balázsnál és nem sikerült pontott szereznie. A nagy tempónak köszönhetően a mezőny nagyon megnyúlott és páran úgy gondolták itt az alakom szökni, de nem járt sikerrel senki. Megnyugodott a peloton ekkor és már jött is az első bukás. Emiatt a lehető legrosszabb szitu alakult ki. A komplett csapatunk a második sorba ragadt, így elkezdődött a kilométereken át tartó, kimerítő üldözés… Byron, Gönczy Gergő és én forogunk be, hogy ledolgozzuk a hátrányunkat. Viszont az eleje sem lassított, hiszen jött a sprint hajrá, pár kilométerrel később pedig a hegyi hajrá. Nagy nehezen a hegy lábánál végre összezárt a két sor, viszont ekkor én már éreztem, hogy az üldözés kivett belőlem mindent. A második mászást még kibírtam a mezőnyben, viszont nem tudtam a lejtmenetben sem regenerálódni, sem enni a nagy meleg miatt. Tudtam, hogy ez nem jó kombó és gyorsan el fog vinni a “kalapácsos ember” . Megbújtam a mezőnyben amennyire csak lehetett, viszont már jött is a következő felmenetel, ahol már kocsisoron kellett visszaküzdenem magam kilométereken keresztül. Végül eljött az utolsó mászás, ahol már semmi erőm, tartalék energiám nem volt és mindjárt a legelején le is szakadtam. Nagyon rosszul voltam megint, újra hánytam. Innentől kezdve teljesen egyedül kellett megküzdenem a maradék 35km-el, itt már a túlélésre játszottam az újabb napszúrással. Saját tempóban próbáltam abszolválni a távot, ami teljesítettem is, de végül idő limitet kaptam.
Hogy mi volt eközben a mezőnyben?
Elszakadt egy 15 fős sor, akiket már nem sikerült utolérni, a csapatból tőlünk nem volt senki elől, ez nem a legszerencsésebb forgatókönyv volt számunkra.
Pálinkás Csaba emlékverseny – Kritérium
Itt már nem állhattam rajthoz a limit miatt, de nem is volt baj, hiszen a napszúrás miatt, egyáltalán nem éreztem jól magam.
A csapat többi tagja viszont rajthoz ált, Ádi, Balázs, Byron, Orosz G., Gönczy G..
Egészen jól indult számukra a lámpafényes kritériumverseny, viszont technikai hibák sorozata miatt folyamatosan szálltak ki a srácok a vesenyből, végül senki nem tudta befejezni a gálaversenyt.
Nagyon érdekes és furcsa volt látni hosszú évek után kívülről a háztömb körüli körözést egyszerű nézőként. Remélhetőleg évről évre egyre több embert fog magával ragadni a verseny sajátos, egyedül álló hangulata és jövőre az 50. jubileumra sokkal nagyobb tömeget vonz majd a régi hagyományokkal rendelkező verseny.
