17. Tour of Szeklerland (UCI 2.2)

2023.08.09-12.

Sepsiszentgyörgy 4,5km prológ

Pár év kihagyás után ismét egyenkénti időfutammal indult a verseny. Mi ennek valamilyen szinten örültünk, mert így legalább kialakul egy kis időkülönbség és így  könnyebb összerakni utána a következő szakaszok taktikáját.
Elég jelentős különbségeket alakultak ki most is….
A csapatból én másodikként indultam, Rózsa Balázs után. A melegítés közben még úgy éreztem, hogy ez még akár lehet egy nagyon jó idő is… Aztán eljött a rajt pillanata és valami mégsem volt az igazi. Tudtuk az akkori első időt és próbáltam az átlag sebességét belőni, de nagyon messze voltam tőle. Így a kitűzött wattot próbáltam tartani, de az sem jött össze, végül csak betekertem a célba. 
Sokáig a csapatból Árvai Kristofnak és Valent Márknak Top20-as időeredményük volt, de szépen lassan kicsúsztak ők is belőle. 
Közben Balázzsal mi ketten visszamentünk a szállásra és amikor visszaért a csapat másik fele, akkor tudtuk meg, hogy Karl Ádám 4. helyet szerezte meg. Ezzel fel is vette a legjobb magyarnak járó trikót. 

Sepsiszentgyörgy – Csíkszereda 115km 

Az előző nap jó eredménye elég nagy löketett adott a csapatnak. Több forgatókönyv jöhetett szóba a pálya adottságai miatt, de az biztos volt, hogy kell egy szökés és az se baj ha nem vagyunk benne. Ez így is lett egy 2 fős szökést engedtünk el, amit elkezdtünk kontroll alatt tartani. Nem az lett kimondva, hogy a csapatnak kell kontrollálni a szökést egész nap, de ez így alakult. Megbeszéltük Balázzsal, hogy én leszek az aki előre áll és diktálom a tempót. Ez nagyjából 80km-ig így is történt, közben volt még egy sprint hajrá a harmadik helyért, ahol Balázs és én segítettünk Ádinak megszerezni a pontokat.
Amikor elértünk a nap egyetlen emelkedőjéhez ott borítottam ki a mezőny elejéről és kezdtem el saját tempóban közlekedni és pihenni a következő napra.  Egy igencsak nagy, kb 15-20 fős bólyal fejeztem be a szakaszt. 
A befutónál Ádinak nem úgy jött ki a helyzet, de így is a 6. helyen ért célba. 

Csíkszereda – Marosvásárhely 158km 

A legnehezebb nap is eljött a versenyen, meg kellett mászni Bucsin tetőt és a befutó egy 1,5 km-s emelkedőn volt, aminek az utolsó 500 métere pedig macskakő.
A nap szökésben benne kellett lennie valakinek a csapatból, ez lett megbeszélve. Solymosi Márton, Balázs és én a rajt után egyből próbálkoztuk részt venni a loszparádéban, ami nagyon “fájt” . Végül én el tudtam távolodni a mezőnytől, kb 150 m-s előnyöm lehetett, amikor egy MBH Bank Cycling Team versenyző felért rám. Összedolgoztunk, de pár kilométer elteltével egy versenyző a bulgár válogatottból felugrott ránk. Nem sokkal később technikai hiba miatt az MBH-s srác leszakadt és ketten maradtunk a bulgár sráccal. Az első hegyi hajrát elhoztam, de láttam, hogy a szökevény társamnak ez nemigen tetszett, de dolgoztunk folyamatosan tovább elől ketten.
Jött egy sprint hajrá, amit átengedtem neki, hátha megnyugszik egy kicsit és nem kezd el “szivatni” a bucsini emelkedőn, de ez nem így történt… Kb 6 km-el a vége előtt megindult és én nem tudtam lereagálni, sokáig saját tempóban mentem utána. Néha még közeledtem is, de eljött 1,5 – 2 km-el az emelkedő vége előtt a “kalapácsos bácsi” értem és egyre távolabb kerültem tőle. Míg nem olyan szinten megálltak a lábaim, hogy a hegyi hajránál már csak pár méterrel mögöttem volt a mezőny, de még el tudtam hozni a második helyet nagy nehezen. A lejtmenetben elkezdtem összeszedni magam és kérdezgettem a többieket, hogy mizu van velük. Megtudtam, hogy Balázs esett egyet és nincs túl jól, de fel tudot zárkozni a mezőnyre. Jött a második sprint hajrá, Ádit előre vittük, hogy tudjon csipegetni pontot és időjóváírást. 
Végül jött egy rövidebb hegyecske, ahol volt egy bukás, amibe tőlünk sajnos Bukta belekerült, de visszaért a mezőnyre. Viszont nekem meg kellett állítanom a lábam egy pillanatra a bukás miatt és onnantól már nem tudtam erőt kifejteni, teljesen elfogytam…
Ismét egy nagyobb grupettoval értem be a célvárosba, ahol meg kellett mászni még egy utolsó emelkedőt, amit már a hátam közepére se kívántam.
Viszont, amint beértem hallottam, hogy nagy az örömködés a csapatban, mert Ádi 3. helyen ért célba. Ezzel az összetett 2. helyére jött fel.

Marosvásárhely – Csíkszereda 145km 

Egy borzalmasan nehéz, bonyolult és izgalmas szakasznak néztünk elébe. Az első olyan szitu, amikor összetett győzelemért is mehetett a csapat. Ezért nagyon sok dologra kellett egyszerre odafigyelni és a váratlan helyzeteket a lehető legjobban és legrövidebb időn belül kellett kezelni. 
A rajt pillanatában nagyon “görcsös” állapotban voltam, bennem volt az előző két nap mindenen fáradsága és tudtam jól, hogy ez egy nagyon kemény nap lesz. Így is lett… A rajtot követően óriási fejetlenség alakult ki a mezőnyben, mindenki szökésbe akart lenni, illetve elég korán volt az első hegyi hajrá is. Ráadásul még nyitott volt a hegyi trikó sorsa is. Óriási csata volt, amibe még akár én is beleszólhattam volna, de inkább lemondtam róla és a csapatért mentem. Sokáig nem volt így elmenés, míg nem jött a következő hegy, ahol én korán saját tempóra kapcsoltam. Úgy gondoltam, hogy kocsisoron majd úgyis visszaérek. De jött egy a váratlan technikai hiba, leesett a láncom és begyűrődött a hajtókar és a váz közé. Mázlim volt, hogy a kocsi észrevette, hogy félreálltam, mert már elhaladtak mellettem. Végül megkaptam a tartalék bicom és elkezdődhetett a felzárkózás. Nagy probléma volt, hogy senki nem tudta megmondani, hogy hányan vannak egyáltalán elöl szökésben.  Jó pár kilométer után jött az az infó, hogy elől vannak 4-n, mögöttük még 3-n és utána a mezőny. Gyors döntést kellett hozni mi legyen? Úgy döntöttünk, hogy elkezdünk tempót menni, így valamilyen szinten kontroll alatt tartva az elejét. Nagyon kevés információt kaptunk arról, hogy milyen messze van az eleje.
Volt egy 6 km-s hegy, ahol keményebb tempót kezdtem el diktálni a mezőny elején és szépen lassan megfogtuk a 3 főt, de 4-n még mindig elől voltak és nagyon nagy előnyük volt. A lejtmenet után kapcsoltunk még magasabb tempóra, ahol már beforgott az MBH és az ARBÖ, de az már számomra sok volt. Még a következő hegy lábáig mentem, onnantól pedig nagyon bíztam benne, hogy a csapat többi tagja meg tudja oldani a feladatot.
De nem így történt…
Volt egy újabb támadás mielőtt megfogták volna a 4 fős elmenést, majd összezártak az elejével és onnan már nem értek utol őket. Ezzel teljesen megváltozott az összetett állása.
Sajnálatos módon így Ádi is visszacsúszott a 7. helyre összetettben, második lett a pontversenyben, de elhozta a legjobb magyarnak járó trikót. 

Mindenki be tudta fejezni a versenyt a csapatból bukások ellenére is. Végre én is  szerencsésen befejeztem ezt a versenyt az idei sok balszerencse után. DNF szerepel  a listán a nevem mellett, de jeleztük, hogy azt javítsák ki, hiszen bico csere miatt nem volt chippem a befutónál. Ezt remélhetőleg hamarosan orvosolni fogják.