Tour of Bulgaria (UCI 2.2)
2022.08.27-09.01.
Szófia prológ
A Bulgár Körverseny egy kb. 830 méteres macskaköves prológgal indult Szófia központjában.
Tavalyról már ismertük a pályát, így nem volt nagy meglepetés számunkra. Viszont hogy ne legyen egyszerű a dolgunk melegítés közben Rózsa Balázs, míg a futama közben Karl Ádám ugyan abban a kanyarban bukott. De további számos versenyző is besokallt ugyan abban a kanyarban, így én nem kockáztattam, mert a verseny nem itt dőlt el. Végül a 49. helyen végeztem 9 másodperc hátránnyal.
Szófia – Plovdiv 177 km stage1
A lassú rajtot követően nagyon sokan próbálkoztak szökéssel, nálunk is a csapatban az volt a cél, hogy valaki bekerüljön. Végül úgy alakult, hogy én voltam a “valaki” a szökésbe, nagyon sokáig szenvedtünk 3-an, hogy eltávolodjunk a mezőnytől.
Volt egy rövidebb emelkedő, amikor nagyon közel ért hozzánk a mezőny, ott felugrott ránk még egy versenyző így 4-en nyomtuk tovább. A csapat segített annyival, hogy a mezőnyt kontrollálta, így mi el tudtunk távolodni.
Igaz nehezen, de sikerült egy bő perces előnyt szereznünk, így egy kicsit nyugodtabb tempóra kapcsoltunk. Én ekkor már készültem az első sprint hajrára, amit végül megnyertem. Szépen forogtunk elől tovább és megkezdtük az emelkedőt. Ketten hosszút nyitottak a hegyi hajrára (pontosabban benézték, azt hitték egy zászlós szurkolóra, hogy ott van a hegyi hajrá, viszont onnan még volt vissza 1 km kb.), ezen úgy meglepődtem, hogy nem kapcsoltam elég gyorsan és így jelentős hátrányt szereztem. De el kezdtem üldözni őket és végül másodikként értem át a vonalon. Onnan ketten kezdtük meg az ereszkedést a hosszú lejtmenetben. A lejtmenet vége felé visszazárkózott egy srác és nem sokra rá a mezőny is, illetve ami maradt belőle.
A kb. 40 fő között tőlünk csak Stefan Pöll volt ott, mondta hogy lefelé volt egy bukás és szét szakadt a mezőny. Az eleje nem lassított és újra elkezdődtek a próbálkozások, amíg ketté nem szakadt az eleje ismét. Nekem sikerült ott maradni és próbáltam megbújni a többiek között, de mivel mások is így gondolkoztak már senki sem akart vezetni… Egy váratlan pillanatban 3-an eltávolodtak tőlünk és mivel nem volt egyetértés így nem is értük már utol őket. Ezzel elvitték a második sprint hajrát, ami számomra nem volt jó hír. Végül annyira megálltunk, hogy a mögöttünk közben összezárt mezőny utol ért minket is.
Beálltam a mezőnyben és próbáltam pihenni a végére, hátha kell még segíteni. Viszont azt a 3 főt a mezőny már nem fogta meg és hazaértek. A mezőnnyel begurultam a célba gond nélkül.
A szakaszt és a második sprintet is ugyanaz nyerte, így mivel két trikót egyszerre nem tudott viselni a második szakaszon, így én viseltem a pont trikót.
Plovdiv – Troyan 106 km stage2
Természetesen átbeszéltük a csapattal, hogy mik a feladatok a szakaszon, amit mondhatni sikerült is megvalósítani.
Minek után ez egy viszonylag rövid szakasz volt, ezért a szökésre nagyon kicsi volt az esély. Az elején megpróbálkoztunk azért a szökéssel, Balázsnak sikerült is elmennie egy versenyzővel. Egy oldalszeles részen megpróbálta a HRE Mazowsze csapata leszélezni a mezőnyt, de nem jártak sikerrel és összezártunk. Balázsék eközben szépen haladtak elől és a sprinthajrát is megnyerte. A csapattal mi közben felálltunk a mezőny elejére és készültem, hogy begyűjtsem a harmadik helyet, hogy bebiztosítsam a zöld trikót, ez sikerült is. A vége előtt volt egy hosszú emelkedő, ahol egészen tűrhető helyen értem fel és onnan egy elég hosszú lejtmenet vezetett a célhoz.
A mezőny eléggé szétszakadt és jelentősen megváltozott így az összetett eredménye is. Viszont, ami a legfontosabb volt számomra, hogy most már tényleg az enyém volt a pont trikó.
Troyan – Gabrovo 64 km stage3/a
A taktikánk ezen a szakaszon sem változott semmit. Ismét a rövid szakasznak köszönhetően nehezen alakult ki szökés, illetve a sprint hajrá miatt mi se engedtük elmenni a szökevényeket. Balázs lószólt be egy megtorpanáskor és picivel később felugrott rá egy srác. A sprintet Balázs megnyert, én elhoztam ismét a harmadik helyet. A trikót így átvette tőlem Bazsi a 6 pontjával.
Így már csak a végére kellett Ádit jó pozícióba hozni, de ez sajnos nem jött össze. Balázzsal felvezettük volna neki, de viszont bezárták őket és így elvesztették a kerekemet a cél előtt kb 1 kilométerrel. Végül Ádi 5. helyen ért be, míg én a 7-nek gurultam át a célon, ez egy egészen tűrhető eredmény volt.
A befutó után volt lehetősség fürdésre illetve kapunk kaját is. Egy kis futás után bepattantunk az autókba és elindultunk a délutáni szakasz rajt helyszínére.
Tryavna – Sliven 133 km stage3/b
Nem voltunk túl frissek a délelőtt szakasz miatt. Az sem könnyítette meg a dolgunk, hogy a szakasz elején mindjárt volt egy 7 kilométeres emelkedő. Várható volt, hogy lesznek itt támadások és ez így is lett. Többször szétszakadt a mezőny, majd összezárt. Végül kb. 30-an elől maradtak, köztük Ádi is egyedül a csapatból. Mi hátul ragadtunk. Egy darabig üldöztük a elejét, de mivel csapatból volt elől ember, ezért beleuntunk és megálltunk. Onnantól mi csak gurulgattunk és beszélgettünk, “pihentünk” a másnapi szakaszra. Vagyis én csak próbáltam, mert a szakasz vége felé az emelkedőkön elkezdtem görcsölni, így eléggé szenvedős volta befejezés…
Eközben elől, Ádiék több részre szakadtak. Az utolsó emelkedőn kicsit megúszott, viszont lejtmenetben felért és 2. helyet szerezte meg a szakasz végén.
Sliven – Burgas 136 km stage4
Reggelre úgy ahogy kipihentük az előző napi dupla szakaszt. Viszont tudtuk, hogy nem lesz könnyű napunk. Egy 16 km-s 4 % emelkedővel kezdtünk a szakaszt. Egy tökéletes “szökös” nap lehetet volna, de mivel volt még egy sprint hajrá 109 km-nél, ami fontos volt számunkra, ezért nem engedhetünk el akármilyen szökést. De viszont minket sem engedet el a többi csapat, mert igen szoros volt a pont trikóért zajló verseny. Végül a csapatból Stefan került bele a 3 fős szökésbe, gyorsan nagy előnyre tettek szert. Viszont nem kedvezet nekik a szakaszon a pofaszél illetve az sem, hogy a legtöbb csapat úgy gondolta, hogy szét lehet rostálni e miatt a mezőnyt. Stefan-ékat a sprint hajrá előtt kb. 10 km-el fogtuk meg, ahol már igencsak nagy iramot diktáltak és a mezőny is romjaira szakadt. Óriási helyezkedés volt elől, mi is próbáltunk folyamatosan jó pozícióban maradni Balázzsal, hogy a sprinten pontot szerezzünk. Én közben érzékeltem, hogy van egy lassú defektem hátul, de nem álltam meg, mert nagyon fontos volt a sprint. Megtörtént a sprint hajrá, de majd azt kifejtem a végén, hogy mi történt ott. A hajrá után egyből jeleztem, hogy kell egy pótkerék. Kiss Gergely adta oda a kerekét, viszont addigra az eleje már olyan távolságba volt tőlem, hogy nem láttam értelmét az üldözésnek, ezért beálltam a mögöttem érkező sorba. Geri is felért közben erre a sorra és hosszú kilométereken keresztül üldöztük az első sort, ahol Balázs és Ádi készültek a befutóra. Az utolsó 10 km-en zárt össze a két sor, Gerinek köszönhetően. Viszont ő már nem tudott ott maradni. Éreztem hogy sokat kivett belőlem a felzárkózás, menet közben megbeszéltük, hogy Ádinak segítünk, ameddig tudunk. Olyan kaotikusra sikerült az utolsó pár kilométer, hogy én elengedtem és csak a bóly végén gurultam be a célba. Ádi végül a 10. helyen ért be.
Na és hogy mi is volt a sprinten:
A mi szemszögünkből Rekita (Voster) lett az elő, én a második, Nolde (P&S Benotti) lett a harmadik és Balázs a negyedik. A zsűri szemszögéből először Rekita, Balázs és Nolde sorrendet hoztak ki, mi ezt jeleztük a befutó után, hogy ez nem stimmel. Elkezdtek utána járni, de sietniük kellett és azt mondták, hogy oké én lettem a második és így enyém a trikó újra. Így fel hívtak a dobogóra, hogy ne csússzon a ceremónia. A szálláson voltunk már amikor megjött az eredménylista, ahol én harmadikként szerepeltem a sprinten és Balázs vezeti a pont összetettet. Ezt egyből jeleztük a szervezők felé, mígnem küldtek egy kifotózott képet a sprint áthaladásunkról. Ami szerint én tényleg harmadik lettem, viszont a kép alapján teljesen más környezetben voltunk, mint ahol a tényleges sprint volt. De nem nagyon tudtuk ezzel már vitatkozni, mert az UCI bíró azt mondta, hogy a kép alapján döntenek és pont.
Chirpan – Momchilgrad 159 km stage5
Ez előző nap miatt nagyon kellett koncentrálni, hogy nehogy olyan szerezzen pontot akinek már van…
A rajtot követően egyből próbálkoztunk, hátha elengednek, de nem jártunk sikerrel. És jött a nagy balszerencse számomra… Az előttem tekerő srác olyan hirtelen borított ki előlem, hogy elvitte az első kerekem és már nem tudtam meg fogni 55 km/h-nál a bringámat. Így egy óriásit estem és természetesen magammal rántottam még jó pár versenyzőt, ez a dominó effektus. Sokan átmentek rajtam, belém csapódtak, ezért elég lassan tértem magamhoz az esés után. Illetve azért is, mert én feküdtem a kupac legalján.
Átnéztem magam és úgy ítéltem meg, hogy mehetünk is tovább viszont a kerékpárom azt mondta, hogy NEM…! Ketté tört a váltókarom, így tartalék bicot kaptam és azzal kezdtem meg a szenvedést a maradék 160 km-re. Igazából innentől kezdve nem foglalkoztam semmivel csak azzal, hogy jussak el a frissítő pontig és beszálljak a kocsiba, viszont onnan már nem volt sok vissza, így nem adtam fel és befejeztem a verseny.
A bukás után a mezőnytől elszakadtak 13-an, ebben a bólyban Balázs és Geri is benne volt. Geri felvezette a sprintre Balázst, így megnyerte a sprintet és ezzel már tényleg a csapaté volt a trikó.
Utána rossz irányba terelték az elmenést, ezért megállították a versenyt. Újra indítás után a mezőnyt terelték rossz irányba, ezért újra megállították a versenyt. Eközben én szenvedtem, mint egy “állat” a bukásban szerzet sebek miatt, amik egyre kellemetlenebbek voltak, és egyre jobban fájt mindenem. A második újraindítás után viszont már minden rendben volt az útvonallal és csak be kellett fejezni a versenyt.
Itt a csapat számára kb. be is fejeződött a versenyre kitűzött feladat, már csak annyi volt hátra, hogy mindenki átguruljon a célvonalon.
