Alisca Bau 48. Gemenc Nagydíj (UCI 2.2)
2022.07.16-17.
Paks – Szekszárd 163 km
A rajtot követően egyből óriási tempót diktált a mezőny, mivel a 6. km-él volt az első sprint hajrá, ahol Karl Ádám harmadik lett tőlünk.
Sokat próbálkoztunk Rózsa Balázzsal szökésbe kerülni, de a mezőny senkit sem hagyott elmenni. Egyszer-kétszer volt, hogy elengedtek valakit szökni, de azt is csak kontrollálható távolságon belül. A hegyi és a sprint hajrák előtt óriási tempót diktáltak egyes csapatok, ilyenkor a mezőny megnyúlt és meg is szakadt olykor.
De továbbra sem engedtek el senkit és csak teltek a kilométerek…
Nem tehetünk mást beletörődtünk és beültünk a mezőnybe pihenni, megbeszéltük, hogy a végére koncentrálunk innen. A befutóhoz közeledve Balázs segített Ádinak minél jobb pozícióba kerülni. Én ekkor már nem éreztem elég frissnek magam, így csak megpróbáltam megbújni a mezőny elejében. A befutóra kanyarodva páran majdnem összeakadtak és ezért Ádi is elveszítette a lendületét, így csak a 10. helyen futott be, míg én a 11. helyen mögötte.
A csapatból Balázs, Dolleshal Patric és Móré-Gosselin Olivier a mezőnnyel megjött, de sajnos Nagy Bendegúz nem tudta befejezni a szakaszt.
Szekszárd – Szekszárd 127 km
Az előző nap nagyon sokat kivett belőlem, eléggé fáradtnak éreztem magam a rajt pillanatában.
A lassú rajtot követően egy oldal szeles, sík terep várt ránk kezdésnek és ahogy várható volt természetesen el is széleztek. A mezőny nagyon gyorsan darabokra hullott és elég nehezen zárt ezek után össze. Végül az első részhajrá előtt ismét leszéleztek és ismét szétszakadt a mezőny. Nagyjából 20-an maradtak elől, de tőlünk sajnos senki nem volt az első bójban. Onnantól kezdve egy üldözőverseny indult el, legalább 15 km kellett, hogy összezárjunk az elsejével ismét. Egy kis megtorpanás után elkezdődött a lósz parádé, míg végül a második sprinthajrá után elengedték Balázst és Pelikán Jánost. Balázs sikeresen elhozta a hegyi és a sprint hajrát, míg végül a mezőnnyel az utolsó hegymenetben utolértük őket. Onnantól ismét próbálkoztak többen szökéssel. de senki sem járt sikerrel. Így a mezőny ismét együtt ért be Szekszárdra és már mindenki készült a sprintre. Ádi az utolsó kanyart tökéletes íven tudta bevenni és így 3. helyen gurult át a célvonalon, én ismét a 11. helyen futottam be.
A szakaszt sajnálatos módon Patric és Olivier sem tudta befejezni.
Végül a versenyben összetettben Ádi 5., Balázs 7. és én a 14. helyen zártam, illetve Ádi lett a legjobb magyar versenyző.
Pálinkás Csaba Emlékverseny – Kritérium
Eléggé fáradtan álltam oda a rajthoz, viszont nagyon jó volt látni, hogy ismét rengeteg ember érdeklődik a lámpafényes gálaverseny után. Ez hatalmas plusz erőt adott számomra.
A rajt nem sikerült a legjobban, nem tudtam egyből belépni a pedálba és ezért eléggé hátra szorultam. Az első pár kör arról szólt, hogy felzárkóztam az elejéhez és minden kanyart probléma mentessen be tudjak venni. A 2. sprint hajrára mentem rá, ahol második lettem, ekkor szakadtak el 4-én a mezőnytől, a Bezerédi utcában pedig felugrottam rájuk én is. Így 5-en kezdünk el forogni elől és szépen lassan egyre jobban el távolodtunk a mezőnytől. Onnantól kezdve a sprint hajrák nem érdekeltek csak a végére koncentráltam. Körről körre egyre nagyobb lett az előnyünk, ezért biztosak voltunk abban, hogy köztünk dől el a vége.
Viszont én ekkora már éreztem, hogy egyre kevesebb erőm van a kanyarok után kigyorsítani illetve a macskakövön tartani velük a tempót. Mígnem nem a 24. körben a részhajránál leszakadtam róluk, ekkor kezdődött az én külön versenyem. Egyedül kellett tovább szenvednem és csak abban bíztam, hogy nem rogyok meg annyira, hogy utolérjen a mezőny. Kitartott az előnyöm és így az 5. helyen értem célba.
A versenyen a közönség fergeteges hangulatot varázsolt, rengeteg plusz erőt adott nem csak nekem, hanem a többi versenyzőnek is. Mondhatom, hogy “lubickoltunk” a közönség szeretetében.
