Kraków – Prolog

2021-hez hasonlóan idén is egy 1,4 kilométeres hegyi egyenkénti időfutammal indult a verseny. 
Ez nem az én terepem, így mivel egyszer már részese voltam ennek a versenynek próbáltam ugyan azt a teljesítményt kihozni magamból, mint korábban , de sajnos nem sikerült.
Nem érkeztem nagyra törő célokkal a versenyre, hiszen újra bele kell szoknom a “mezőny lüktetésébe”, így nem is zavart különösebben az elért eredményem.

Koszyce – Myślenice 150 km

Az igazat megvallva rettenetesen féltem a mezőnytől. Nem mertem közel menni senkihez, métereket hagytam ki az előttem lévőhöz képest, na és a lejtmenetekről ne is beszéljünk…  
Tisztában voltam vele, hogy ilyen lesz az első pár verseny, de ez sokkal rosszabb volt… Szóval nagy levegő vétel után, meg volt a lassú rajt. Sokan próbáltak szökésbe kerülni, többek között tőlünk is Solymosi Márton (Bukta), de ő nem járt sikerrel. 
Amikor végre kialakult egy pár fős szökés, a mezőny is megnyugodott és elkezdődtek az emelkedők. Az első párral még nem volt semmi gondom, viszont amint elkezdtek nagyobb tempót diktálni a csapatok egyre hátrébb és hátrébb csúsztam. Mígnem elkezdték támadni egymást az esélyesek bő 20km-el a vége előtt. Én innen saját tempóra váltottam és egy elég nagy grupettoval szépen befejeztem a szakaszt. 

Wieliczka – Nowy Targ 163 km 

Sikerült nagyon jól kipihennem az előző napot és ekkor már sokkal magabiztosabban álltam a rajthoz.
Valami megfordult bennem és elkapott az igazi versenyszellem. 
A lassú rajtott követően, megjelentem a mezőny elején és próbálkoztam szökésbe kerülni, “próbáltam előre menekülni”. Ez sajnos nem jött össze, így beültem a mezőnybe és csak teltek a kilométerek. Míg nem elérkeztünk az utolsó hegyhez, ahol már nem éreztem valami jól magam. A mezőny is darabjaira szakadt és Orosz Gergővel egy kb. 20 fős csoporttal értünk be a célba. 

Jablonka – Przehyba 140 km 

Eljött a király szakasz, ahol eldőlt az összetett sorsa. Ebbe a csatába én most még nem voltam érdekelt.
Sokkal magabiztosabban közlekedtem a mezőnyben, mint az első nap. Elkezdtem feloldódni és már nem paráztam annyira. 
A csapatból nagyon jó pozícióban volt Munton Byron (1:19) és Valent Márk (1:46), ezért nekik kellett mindenben segíteni. A mezőnyben egész nap nyugalom volt, csak egy 1 fős szökést kellett kontrollálni.  A táv vége felé kezdett el komolyabb tempó kialakulni és itt már nagyon fontos volt a jó pozíció is. Nagyon veszélyes, szűk, éles kanyarokkal tarkított lejtmenetek voltak. Ráadásul a meredek egysávos felfeléken nagyon nehéz az embereket kikerülni.
Ameddig tudtam segítettem Byronnak és Márknak előrébb jutni, illetve mivel ismertem a pályát tudtam, hogy mikor mi várható a szakaszon és ezt jeleztem is nekik, ezen ilyenkor sok minden múlhat. 
Végül Byron a 9. helyen ért célba, ezzel a csapat első TOP10 helyét megszerezve. Márk sajnos elfogyott a végére, így csak a 34. helyen ért be. 

A versenyt sikeresen befejezte az egész csapat. Gergő és én is edzésnek fogtuk fel a mostani versenyt, nem voltak nagy elvárások felénk a csapat részéről a sérüléseink miatt. De megnyugtató, hogy mind a ketten elég jól mozogtunk és különben is hosszú még a szezon. Lesz lehetőségünk még megmutatni mit is tudunk.

Következő állomás a Magyar Országúti Bajnokság, június 25-én.