Minek után a Dookola második szakaszán bukás miatt kényszerültem feladni a versenyt és a könyökömet is összevarrták bizonytalan volt az indulásom ezen a napon. Az időjárás tudta volna a legjobban befolyásolni egyébként a rajthoz állásomat, mert szakadó esőben nem kockáztattam volna a frissen varrot sebbel a mezőnyben tekerést, de az időjárás kegyes volt ezen a napon hozzánk.

A rajt előtt sok érzés és gondolat kavargott bennem, izgalom/félelem, mi van ha…
Nagyon korán beálltam a rajthoz, hogy a legelső sorból tudjak indulni és így minél tovább elől tudjak maradni a lassú rajt során. Az éles rajtnál pedig esetleg bele tudjam magam rúgni egy szökésben, amit jó esetben elenged a mezőny. Ez lett volna a lehető legjobb opció számomra, hiszen 9 nagykört kellett teljesíteni és még a városi körözés is vissza volt. Sok támadást vettem át és próbáltam én is többször megindulni, csapattársam Driver Bertold is próbálkozott, de egyikünk sem járt sikerrel.
Viszont én egy idő után éreztem, hogy nekem ez most sok volt és visszacsorogtam a mezőny végébe. Pár körön keresztül elkapott egy kisebb fajta félelem és nem mertem visszamenni az elejébe segíteni Rózsa Balázsnak, Gönczy Gergőnek és Bertinek a loszparádéban.
Volt olyan kör, amikor a mezőnyben maradásért küzdöttem és csak az járt a fejemben, hogy valahogy mégis csak be kéne fejezni a versenyt. Viszont elkapott a hév és a lendület a végére, az utolsó 20 km-en belül előre mentem, hogy egy kicsit segítsék még a többieknek, viszont amikor elkezdődött a tolakodás, lökdösődés a jobb pozícióért ott végleg elengedtem a versenyt. Visszacsorogtam a mezőny végére, nem akartam egy újabb bukásba kerülni. Végül a városi 3 db, 3 km-es körön már saját tempóban abszolváltam a versenyt.
A befutónál Karl Ádámnak próbálták segíteni a többiek és végül a 8. helyen ért célba.